Cullenék húgai és öccsei-5.fejezet

Ezt ugyan már nem hallotta, mert el aludt, de azért titkon reméltem, hogy még is. Azzal beszívtam a nyugtató vanília illatát és elaludtam én is.

Samantha szemszöge:

Reggel arra ébredtem fel, hogy van mellettem valaki. Óvatosan meg fordultam és Hayden-t láttam magam mellett, ahogyan édesen szuszogott. Meg kerestem a fényképező gépemet és gyorsan lefényképeztem. Persze ő mit sem sejtve aludt tovább. Kicsit még fájt a vállam és a csuklóm, de azért kezdett el viselhető lenni. A tegnapi ruhát vettem fel csak más színekben. A felsőm most egy vörös topp volt. A szoknyám meg fekete. A papucs maradt. Kicsit kifestettem magam és már mentem is le. Nagyon nehezen, de sikerült készítenem rántottát. Meg bundás kenyeret egy kis szalonnával. Majd hagytam egy cetlit miszerint át mentem Dokiékhoz.

Mikor oda értem becsöngettem volna, de Alice már kinyitotta az ajtót. És a nyakamba ugrott. Ami jelen pillanatban sajnos nem volt jó ötlet. Felsikkantottam mire Alice azonnal szabadkozni kezdett.

- Úr Isten annyira sajnálom Sam. Ne haragudj rám. Jól vagy? Nem fáj semm...

- Alice!- Szóltam közbe mire félve nézett rám. - Jól vagyok. Ne félj csak egy kicsit fájt. De Doki azt mondta, hogy meg vizsgál.

Mosolyogtam rá mire meg könnyebbülten sóhajtott fel. Beinvitált és Esme azonnal meg kínált engem rántottával. Be kell, hogy valljam farkas éhes voltam, mert ma még nem ettem semmit. Félve néztem Esme-re, hogy ez nem e pofátlanság mire Edward mögém lépett és a derekamra tette a kezét és a fejemre adott egy puszit.

- Nem pofátlanság. Tessék szépen neki látni, enni.

A derekamnál fogva ültetett le én meg neki láttam enni. 3 perc volt az egész és mindet elpusztítottam. Jól esően nyammogtam mikor Carlisle elnevette magát. Ahogyan a többiek is. Én pedig elpirultam. Majd a szememet forgattam.

- Sam, ha készen vagy akkor megvizsgálnálak.

Mosolygott rám Carlisle mire Edward felkapott az ölébe én meg dühösen néztem rá. De ő csak vigyorgott.

- Edward! Még nem vagyok nyomorék. Tudok menni.

Mondtam neki mire értetlenül nézett rám, de én nem szóltam egy szót sem.

- Már pedig én most akkor is foglak és felviszlek.

Nem szóltam semmit. Csak megpróbáltam ki mászni az öléből.

- EDWARD....- Itt kicsit gondolkodóba estem, mert nem tudtam, hogy kiabáljam a teljes nevét,mert nem tudtam- ...mi a második neved? Egyáltalán van?

Kérdeztem mire felkuncogott.

- Ha hagyod, hogy felvigyelek, elmondom.

Beleegyezően sóhajtottam fel, mert nagyon kíváncsi voltam. Carlisle leszedte a kezemről a kötést és már tudtam mozgatni, ahogyan a többi testrészemet is. Carlisle pedig azért meg vizsgált. Vért is vett. Mikor Carlisle megvizsgálta a véremet ledöbbent.

- Na, mi van? Csak nem túl gyorsan gyógyulok?

Kérdeztem mire fájdalmat láttam a szemében. Rájöttem és gyorsan ki küldtem Edwardot.

- Edward kérlek, szépen most menj ki egy kicsit és ne hallgatózz. Kérlek.

Kértem meg mire nehezen, de bólintott és ki ment.

- Te tudtál róla?

Kérdezte Carlisle és leült mellém. Én pedig bólintottam.

- Tudtam. De nem mondhatod el senkinek sem Carlisle.

Kértem meg mire bólintott és megcsókolta a fejem búbját.

- Mennyi idő?

Kérdezte mire én gondolkodni kezdtem.

- Maximum fél év. Nem több.

Mosolyogtam rá halványan.

- Had segítsek, neked kérlek.

- Carlisle ebben nem tudsz, ahogyan senki más sem, mert ezt nem ismeri senki sem. Sajnálom.

Motyogtam majd halványan elmosolyodtam és lementem volna a lépcsőn, de még gyorsan visszamentem Carlisle-hoz.

- Igen?

Kérdezte mikor befutottam a szobába.

- Öhm...szeretnél még valamit vagy lemehetek?

Kérdeztem érdeklődve mire rám mosolygott és megrázta a fejét.

- Nem. Nyugodtan lemehetsz.

- Oké. Köszi. Puszi.

Adtam egy puszit az arcára és lementem. Majd elkiáltottam magam.

- EDWARD!

Edward aggódva nézett rám és közben fogta a karomat.

- Jól vagy? Mi a baj? Fáj valamid?

Kuncogni kezdtem és a nyakába vetettem magam. Majd adtam egy puszit az arcára.

- Semmim nem fáj. Jól vagyok. És nincs semmi baj. Csak megígérted, hogy meg mondod nekem a második nevedet.

Vigyorogtam rá mire kifújta a levegőt és elmosolyogta magát. Bevitt egy szobába, ami gyönyörű volt. Tele volt könyvekkel és Cd-kel.

- Pont mi az én szobám.

Motyogtam, de Edward meghallotta és mosolyogni kezdett. Lefeküdtünk a kanapéra és a mellkasára húzott. Nekem nem volt semmi kifogásom.

- Hogy-hogy nincs ágy?

Kérdeztem mire kicsit megfeszült alattam.

- Nem szeretek ágyon aludni.

Motyogta mire elnevettem magam.

- Hát rendben.

- Akkor van kedved beszélgetni is?

Kérdezte mire hevesen bólogatni kezdtem. Nagyon sokáig beszélgettünk és én már kezdtem el álmosodni. De szerettem volna még meg tudni valamit.

- Edward?

Motyogtam halkan mire megsimogatta a karomat.

- Mond meg a nevedet nekem.

Kértem mire halkan felnevetett.

- De hiszen tudod.

- Edward kérlek.

Kérleltem halkan, mert éreztem, hogy mindjárt vége és elalszom.

- Edward Anthony Masen Cullen.

Halkan elnevettem magam mire meg kérdezte, hogy min nevetek.

- Tudod az ük nagy bátyámat is így hívták. Csak ő meghalt a spanyolnáthában. Pedig mindenki sokat mesélt nekem róla. És a család könyvben is benne van. Csak képem nincs róla.

Edward megfeszült és szólongatni kezdett, de én már nem hallottam semmit.

Feltöltötte: Vivenna