Másnap reggel, az az Hétfőn reggel.
Reggel mikor felkeltem rájöttem, hogy suli van. Felvettem egy fehér csőszárú farmert hozzá egy converse tornacipőt. Felsőnek felvettem egy kék nyakba akasztható toppot rá pedig egy hosszú kardigánt. A hajamat lófarokba kötöttem és egy kis sminket is felpakoltam. Fogtam az egy vállas táskámat és mentem is lefelé. Láttam, hogy a többiek már kint vannak. A kocsijaink is meg érkeztek. Az enyém egy Volvo volt. Brooknak egy BMW M3-as a volt. Jeremy-nek egy Cadillac-e. Beth-nek pedig egy Porche 911 turbója és Hayden-nek pedig egy Jeep Patriot-ja. Mikor beszálltunk elindultunk az iskola felé. Mikor oda értünk nem kicsit figyeltek fel ránk. De észrevettük, hogy nem nekünk volt egyedül ennyire feltűnő kocsink. Még volt ott 5 másik kocsi. Besétáltunk a suliba és onnan pedig el kellett mennünk a tanáriba, hogy megkapjuk az óra rendünket. Mikor azt is megkaptuk indultunk az óránkra. Mind együtt voltunk. Persze ezt Beth előre tudta. És én is, mert ki olvastam a fejéből. Idegesített, amit a többiek gondoltak. Már, mint az iskolából. Nem közülünk. Végig ültük már majd nem az összes órát mikor az utolsóra kellett már csak mennünk. Matematika. Marha klassz. Utálom, mert nem értem. De ha érteném, sem szeretném. Beültünk és mikor a tanár belépett egyesével szólított fel minket, hogy mondjuk valamit. Én kezdtem.
- Samantha vagyok.
Mosolyogtam negédesen mire páran felkuncogtak.
- Brook.
Válaszolta kimérten. Majd helyet foglalt.
- Jeremy.
Intett halványan mosolyogva Jeremy majd helyet foglalt, ahogyan én és Brook.
- Elizabeth vagyok, sziasztok!
Pattant fel majd gyorsan visszaült a helyére közben pedig vigyorgott. Ezen csak meg forgattuk a szemünket és jót mosolyogtunk.
- Hayden vagyok. És állok rendelkezésükre a hölgyeknek.
Kacsintott a lányokra mire mi elnevettük magunkat halkan. A többi lány az osztályból meg pirult. Kivéve 2 lányt. Gyönyörűek voltak. Mindegy. Hayden leült és a tanár belekezdett az órába. Mikor meghallottam a megváltó ki csengőt fogtam és úgy pattantam fel, hogy még a széket is felborítottam, de azt a többiek visszaállították. Csak annyit láttam, hogy végre a parkolóban vagyok mikor neki mentem Valakinek. Mikor felnéztem egy pompon jelmezben lévő lányt láttam. Nálam talán csak egy fejjel volt nagyobb. De nagyon szőkének látszott.
- Nem látsz a szemedtől?
Sziszegett nekem mire visszasziszegtem.
- Kettőnk közül te vagy a szőke.
Vigyorogtam rá mire felém közeledett majd megbökött. Ami fájt.
- Te ne merészelj szájalni velem. És különben is kurva fáradt vagyok a sok hülyeségedhez te kis.....
- Javíts, ki ha tévedek - már pedig nem tévedek - de akkor már nem inkább egy fáradt kurva?
Érdeklődtem s közben a szavába vágtam. Nekem akart jönni és ezt a gondolatai is üvöltötték. Éppen időben tértem ki előle. Mert akkor lendítette a kezét. Ám ekkor engem is és őt is elkapta hátulról egy srác. Hátra néztem és Hayden tartott a derekamnál fogva. Őt meg egy másik pasi. Gondolom, hogy a foci csapat kapitánya. És persze a csajszi pasija.
- Még is mit képzeltek magatokról?
Ordított rám a srác mire Hayden fenyegetően suttogni kezdett.
- Ha csak még egyszer felemeled rá a hangod. Darabokra téplek és tűzre dobom azt a nyamvadt testedet. De lehet, hogy előtte még végig nézem, ahogyan elvérzel.
A srác annyira beszart, hogy ott helyben összepisálta magát. Én csak undorodva csóváltam a fejemet a szőke barátnője meg ott siránkozott, hogy-hogy járhat egy ilyen nyomorékkal. Ám ekkor Beth lépett oda a fiúhoz és adott neki egy nadrágot. A srác elrebegett egy köszönömöt és már el is szaladt.
- Ezzel még nem végeztünk.
Köpött elém a szőke csaj. Mire én a hajánál fogva elkaptam és azt terveztem, hogy kitépem. De nem jött be. Mert e helyett kiderült, hogy parókája van. Nagyot néztem mikor megláttam az élénk kék haját. Csak mosolyogtam és visszadobtam a sikoltozó lánynak a parókáját.
- Viszlát törpike.
Azzal beszálltunk a kocsiba és hazafelé vettük az irányt. El ne felejtsem meg köszönni Hayden-nek. Ha nem fog le biztos, hogy addig élt volna a csaj. Mikor haza értünk felosztottuk a házat és takarítani kezdtünk. Vicces volt használni az erőnket. Mikor ezzel is meg voltunk rajtam volt a sor, hogy főzzek. Egyébként csináltunk egy Hétfőtől- Vasárnapig. Táblát, amin be voltak osztva a napok, hogy ki mit fog csinálni. Így ma rajtam volt a sor. Tegnap Beth főzött. Szóval csináltam egy kis spagettit. Mikor készen voltam fogtam és megterítettem. Ám mikor a hűtőre néztem találtam egy cetlit.
Drága Sam!
Bocsi, hogy nem szóltunk, de szerettünk volna
Egy kicsit lófrálni a városban. Ígérem, vigyázok
A lányokra. Ja, bocsi. Jeremy most vert fejbe, hogy
Ő bizony nem lány ezért ketten vigyázunk a törékeny...
Na, nem várj egy, kicsit mert megint kaptam csak, hogy
Most a lányoktól. Na, lényeg a lényeg.
Vigyázunk a lányokra, még ha meg is tudják magukat védeni.
Sietünk haza. Próbálj meg édesem nem bepasizni.
Pláne nem becsajozni, bár egy kis ingyen pornó nem lenne
Ellenemre. Tudom, hogy ezt még levered rajtam.
Na, ennyi elég is volt. Sietünk haza.
Amiamo*
(Szeretünk)*
Mikor elolvastam csak nevettem, de annyira, hogy úgy mentem ajtót nyitni. Akik az ajtóban álltak szintén elmosolyodtak kivéve egy szőke hajú csajszit. Felismertem meg a másikat is. Mind a ketten ott ültek matekon. Abba hagytam a nevetés és köszöntem.
- Jó estét.
- Szervusz! A nevem Dr. Carlisle Cu....
- Áááá.- Sikítottam fel mire ledöbbentek majd elnevettem magam. - Bocsánat. Nem lenne illendő így fogadnom önöket. Tudom kik maguk. A szomszédjaink. Ha akkor nem tévedek önök a Cullen család?
Kérdeztem azért, nehogy az legyen, hogy még sem ők azok és hülyének néznének.
- Igen mi lennénk azok.
Mosolygott egy karamell színű hajú nő. Én is visszamosolyogtam majd beinvitáltam őket.
- Nos, kérem, fáradjanak beljebb.
Azzal leültünk és meg kínáltam őket. Ők ugyan már vacsoráztak ezért nem ettek, de legalább egy narancslét azt elfogadtak. Carlisle bemutatta a családját is nekem.
- Nos, az én nevem Carlisle. A feleségem Esme. A fiaim Edward, Jasper és Emmett. A lányaim pedig Alice és Rosalie.
Közben kinyitottam az ablakot, mert hirtelen nagyon melegem lett. Majd visszafordultam és rájuk mosolyogtam.
- Az én nevem Samantha.
- És egyedül élsz ebben a nagy házban?
Kerekedett el Esme szeme mire felkuncogtam ám mikor éppen szóra nyitottam volna a számat bevágódott az ajtó és egy csukott szemű és éneklős Hayden állt ott.
Feltöltötte: Vivenna
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése