U.I.: Írjatok már kritikát a fejezetek alá, és ne a chat-be. Nagyon szépen köszönöm(K):)
2 hét múlva
2 hét telt el a szörnyű hír óta, de én egy árva szót sem szóltam senkihez. A hangulat is meg változott a házban. Már semmi sem volt olyan, mint akkor anno. Cullen-ékkel persze tartottuk a kapcsolatot. Edward többször is bocsánatot kért, de én csak legyintettem. Alice segített a temetésben. Haza kellett ahhoz utaznom, de nem érdekelt. Mindenki velem jött. még Cullenék is. Mi egy csapat voltunk. Ahogyan a szüleink is. És attól félek, hogy mi is el fogjuk veszíteni egymást. Éppen az ágyamban vagyok, és ezen töröm az agyamat. Nem tudok aludni, mert úgy érzem, figyelnek. Lassan felkelek és át lopódzom a folyosó végén lévő szobába. Kopogás nélkül nyitok be és mikor látom, hogy az illető alszik, nem akarom fel kelteni ezért egy kis fotelbe fekszem le. Nagyon hideg van, de ez nem is zavar nagyon. Még annyit éreztem, hogy valaki meg fog és felemel, majd óvatosan át karol és betakar és a végén a nyakamba csókol.
-Ti conservare nel mio cuore.*(A szívemben őrizlek)
Ez volt az, amit utoljára hallottam Hayden-től majd elaludtam. De éreztem, hogy magához húz. Éreztem őt.
*****
Másnap reggel.
- Sam! Sam gyere, már visszakérlek....
De nem mentem. Ehelyett bementem a szobámba és öltözni kezdtem. Még csak 3/4 7 volt. De nem zavart. Felvettem egy fekete alsó neműt és egy fekete szoknyát és hozzá egy szürke kivágott blúzt. Mikor meg voltam ezzel is felvettem egy comb középig érő bőr fekete csizmát. A szememet macskásra kihúztam és felvettem a fekete táskámat és lebaktattam. Gyorsan csináltam mindenkinek rántottát és már mentem is a kocsiba. Út közben azonban összefutottam Hayden-nel. Szomorúan nézett rám, de mikor meglátta, hogy elkészülök menni elkapta a karomat.
- Még is hová mész ilyen korán?
Kérdezte értetlenkedve és némi harag is volt a hangjában. Én meg dühíteni akartam.
- Randizni.
Vágtam rá mire még jobban meg szorította a kezemet, ami nekem meg fájt. Ezért az erőmmel kivágtam az ablakon. Közben elkiáltottam magam, mert nagyon fájt a csuklóm ahol meg szorította. A könnyeimmel küszködve ültem be a kocsiba és hajtottam el. A visszapillantó tükörben még láttam, ahogyan mind annyian kirohannak a házból és Cullenék is. Értetlenül néztek én meg nem vettem észre, hogy előttem szaladt át egy őz. Félre kaptam a kormányt és bezuhantam egy árokba onnan meg egyenesen neki egy fának. Aztán se kép se hang. Nem tudom meddig voltam eszméletlen, de azt éreztem, hogy valaki kivesz a kocsiból. Leültetett én meg csak néztem, mint Rozi a moziban. Majd meg láttam, hogy Hayden van fölöttem és felálltam. Leráztam magamról a karjait és rá néztem a pórul járt kocsimra.
-A kocsim.
Nyögtem kétségbe esetten. Erre Rosalie és Brook megszólalt.
- Majd mi rendbe tesszük.
Én meg döbbenten néztem rájuk. Csak most tűnik fel nekem, hogy ennyire hasonlítanak egymásra. Jeremy Jasper-re. Beth Alice-re. Brook Rosalie-ra. Hayden meg Emmett-re. Na de mi van Edward?
- Mi a jó büdös francért hasonlítotok egymásra?
Kérdeztem, de senki nem felelt. Egymásra néztek és most ők döbbentek le. Pár percre elsötétedett minden majd mikor megint észhez tértem jöttem rá, hogy a földön fekszem és megpróbál Carlisle felállítani. De én elhúzom a kezemet. Majd magamtól felállok.
- Bár mennyire is próbálkozna Carlisle, higgye el nem fog menni, mert Sam nagyon makacs. Nem engedi, hogy bárki is segíteni próbáljon neki. Ha érzi, hogy van, annyi ereje akkor addig küzd.
Mosolygott Beth de azért mellém szökkent. Nem fogott meg csak mellettem állt. Igaza volt. Tényleg nem szerettem, ha folyton segíteni akartak. Meg birkózom én a saját dolgaimmal. Fogtam magam és visszafelé sétáltam közben meg a vállam fölött hátra szóltam Jeremy-nek.
- Jer?
Éreztem, hogy követni kezd majd a kezét a hátamra csúsztatta.
- Mond Sam.
Bíztatott gyengéden.
- Kölcsön adnád a kocsidat? Suliba kell mennem!
Motyogtam, de éreztem, hogy egyre jobban szédülök.
- Nem hinném, hogy ez jó ötlet lenne a te állapotodban.
Mondta nekem Carlisle aki idő közben csatlakozott hozzánk.
- De nekem semmi bajom....
Motyogtam és éreztem, hogy végül minden elsötétül. Nem tudom meddig voltam eszméletlen, de arra keltem fel, hogy valaki mellettem van, és az arcomat simogatja. Felnéztem és Hayden-t láttam meg. Elütöttem a kezét és megpróbáltam ki mászni. Ám ekkor valami éles fájdalom hasított a vállamba. Ránéztem és be volt kötözve.
- Mi a franc történt?
Vontam kérdőre Hayden-t de ő csak elsötétülő tekintettel méregetett. Majd lenéztem a bal csuklómra és az meg be volt gipszelve. Felhördültem.
- Samantha nem hiszem el, hogy még mindig az a bajod, hogy ki nevettelek. Máskor is ki nevettelek már. Most mi bajod van?
Háborodott fel mire én ki pattantam az ágyból. Ami nem volt jó ötlet. Felszisszentem a fájdalomtól. Hayden meg csak nézett.
- Menj a picsába te hülye, bunkó, egoista, seggfej!
Azzal ki mentem és ott hagytam az egyre jobban dühbe guruló seggfejt. Mikor körbe néztem jöttem rá, hogy nem a mi házunkban vagyunk. Lementem a lépcsőn és egy páran ott voltak. Carlisle mikor meg látott azonnal odajött.
- Azonnal vissza kell, hogy feküdj, mert belső vérzésed is volt.
- Csak akkor, ha elmondod, hogy mi történt!
Makacskodtam mire elmesélte, hogy pontosan mi is történt. Elhúztam a számat.
- Szóval ezért szeretném, ha feküdnél még, mert a belső vérzés nem játék.
Szólt rám apai szigorral. Én meg úgy néztem rá, mint akivel azt közölték, hogy holnap nem kel fel a nap. Jót röhögtem ezen a gondolat menetemen. Ezért kíváncsi voltam valójában mi jár a fejébe.
- "A fene vigye el, de makacs ez a lány! De ha nem megy vissza tényleg még súlyosabb is lehet az egészségi állapota."
Ezen jót mosolyogtam. Majd a többiekébe is belehallgattam.
- "Hála istennek, hogy jól van. Szegénykém. Csinálnom kell neki azonnal enni valami, mert nagyon le van fogyva."
Gondolkodott Esme én meg végig néztem magamon. Edward meg döbbenten nézett rám.
- "Vajon most hallotta, hogy Esme mit gondolt?"
Tanakodott Edward mire visszaszóltam neki gondolatban.
- "Képzeld öcsi pók hallom."
Nem is próbálta le tagadni a döbbenetét. Mindenki Edwardot nézte mikor ki bökött egyetlen egy szót.
- Hoppá!
Majd hangosan felnevetett, ahogyan én is.
- "Szóval akkor hallod mindenki gondolatait?"
Érdeklődött mire bólintottam neki. A többiek meg csak néztek és nem értettek semmit.
- Valaki minket is felvilágosítana, hogy mi a franc folyik itt?
Kérdezte dühösen Rosalie mire Emmett mögé állt és belecsókolt a nyakába. Erre kicsit elszomorodtam, mert Emmett Hayden-re emlékezetett, aki most haragszik rám. Jól esett volna, ha most Hayden engem is át ölelne.
- "Bakker miken töröm a fejem. Nem, nem, nem! Hayden csak egy barát. És különben sem tetszenék neki."
Legyintettem gondolatban mire Edward rám mosolygott. Láttam, ahogyan Hayden elmegy mellettem és dühösen néz rám. A szívem majd meg hasadt ezért a nézésért. Jasper és Jeremy egyszerre néztek rám én meg lehajtottam a fejemet.
- Azt hiszem, hogy jobb lenne, ha tényleg visszamennék a szobába picit lefeküdni.
Motyogtam és a könnyeimmel küszködve mentem fel az emeletre.
Feltöltötte: Vivenna
3 megjegyzés:
Hello :D
Tetszik.Tetszik.
De lehet hogy a többiek tudják hogy miért hasonlítanak csak Sam nem, hogy ne legyen még egy felkavaró hír.
De mi van ha a többiek se tudják és most hívta fel erre a figyelmüket Samantha?
Hát az tuti hogy ez nem szokványos történet.És várjuk a fejleményeket :D
Pusz: And
Szia(:
nagyon jó lett ez a rész(: tök jó hogy gondolatba beszegettek:D remélem most már mindenki rájön hogy mért hasonlítanak ennyire:DxD és hogy Samantha és Hayden kibékülnek(:
puszi,R
Sziasztok!
Hát még nem mondok semmit de szt hiszem a következőből amit Selena fog feltenni elég sok minden kifog derülni :) Köszönöm szépen a kritikákat :D Puszillak: Vivenna
Megjegyzés küldése