Ne haragudjatok, hogy ilyen sokáig eltűntünk, de nem volt időnk a blogra. Nem biztos, hogy rendszeres friss lesz, de igyekszünk, és most itt egy kicsit hosszabb rész. Jó olvasást, reméljük tetszeni fog.
1 hét múlva:
Nagyot nyújtózva ébredtem fel és ugyan ott találtam magam ahol tegnap mikor Carlisle levette a kötéseimet. De mi történt? Biztos elaludtam. De hogy mikor Edward szobájában voltam bent? Gondolkodtam, de sehogy sem jutott eszembe. Lassan felkeltem és lementem. Mindenki a nappaliban volt. Feszültek voltak és idegesek. Egyedül Esme és Carlisle volt nyugodt.
Mikor leértem a lépcsőn Edward néztem. És mintha mindenki eldöbbent volna, hogy én ott vagyok.
- Ne haragudj, hogy elaludtam tegnap. Csak nagyon fáradt voltam.
Mosolyogtam rá mire ő úgy nézett rám, mint valami hülyére. Carlisle oda jött hozzám és leültetett, de Hayden ki kapott a kezei közül és védelmezően elém állt. Carlisle most kezdett igazán dühös lenni. Ahogy mindenki a szobában én meg semmiről sem tudok.
- Mi a franc folyik itt?
Csattantam fel mire mindenki rám kapta a szemét. Én meg huzigálni kezdtem a szemöldökömet mire mindenki elnevette magát. Fogtam és leültettem mindenkit. Majd úgy álltam, hogy mindenkit lássak.
- Na, szóval kezdje a beszélgetést Alice és Beth. Én, mint... - Segélykérően néztem Carlisle-ra mire súgott nekem. - ....mint pszichiáter meghallgatlak titeket. Szóval mondja, el mit érez.
Idéztem fel a "Nem férek a bőrödbe" című filmből Jamie Lee Curtis-t. Mire mindenki megint felnevetett majd Alice és Beth felálltak.
- Az történt, hogy.....
- Az történt, hogy.....
És egyszerre kezdtek nekem hadarni mire gondolatban késztettem őket, hogy maradjanak csöndben.
- "Csönd."
Erre elhallgattak és Alice értetlenül nézett míg Beth sértődötten. De mosolygott.
- Lányok. Ha egyszerre beszéltek az égvilágon semmit sem értek.
Mosolyogtam rájuk mire Alice kezdett el először beszélni.
- Az történt, hogy tegnap az nem tegnap volt. Mert egy hete alszol. Akarom mondani, hogy aludtál.
Kicsit ledöbbentem, de ez a betegségemnek köszönhető. Szóval annyira nem vagyok meglepődve. Beth pedig folytatta.
- Nos, éppen Edward beszélgettél a szobájában mikor meg kérdezted a teljes nevét és....
Felnevettem majd megszólaltam.
- Igen emlékszem. De az lehetetlen. Ő nem lehet Edward Anthony Masen. Mert én vagyok Samantha Masen hahó. Ami annyit tesz, hogy akkor ő lenne az én...
- Nagy bátyád.
Fejezte be Edward mire gondolkodóba estem. Nem ez akkor is lehetetlen. Gondolkodtam mire Carlisle át vette a szót.
- Mi nem vagyunk emberek Sam.
Nézett rám Carlisle mire elnevettem magam de Hayden szavaira bennem rekedt a nevetés.
- Ők vámpírok.
Én meg csak néztem és néztem Hayden a fotelben ült én meg fogtam magam és bele másztam az ölébe. Hayden azonnal védelmezően át karolt.
- Mint kiderült a szüleidet is egy nomád vámpír csoport ölte meg.
Szólalt meg Emmett is. Én meg próbáltam elrejteni a könnyeimet, de nem ment. Annyira szükségem lenne egy apai ölelésre és egy anyai ölelésre. Mintha Carlisle és Esme megérezték volna oda jöttek és át vettek én pedig néhány perc múlva már szívet szaggatóan zokogni kezdtem. Ahogyan Beth és Brook is. Beth oda bújt szerelméhez Jeremy-hez, aki óvatosan ölelte át és mire Beth hirtelen maga elé meredt és ilyenkor tudtuk, hogy látomása van. Mikor vége lett rám nézett és bocsánatot kért.
- De hát mi történt?
Kérdeztem mire ezt mondta.
- Nem lesz fél éved.
Én meg rögtön megértettem és dühös voltam.
- "Nem akarok még meghalni. Még szeretnék élni."
Gondolkodtam magamban mire Edward értetlenkedve rám kapta a tekintetét. Nem zavart, hogy vámpírok, mert kedvesek és szeretni valóak voltak.
- Miért halnál meg?
Értetlenkedett Edward.
- "Nem mondhatod el nekik."
Súgtam meg gondolatban Carlisle-nak. Mire bólintott.
- Mit nem mondhat el nekünk?
Csattant fel Edward ismét. Én csak álltam és oda ültem mellé, de ő felpattant. Ez rosszul esett és megint a könnyeimmel küszködve szólaltam meg.
- Edward még nem mondhatom el nektek.
- Vagy el mondod, vagy el megyek, és többet nem látsz.
Fenyegetett meg mire bennem meg állt az ütő. Hogy lehet ilyen szemét. Sírva fakadtam és felszaladtam a lépcsőn. De még visszafordultam felé és zokogva vágtam a fejéhez a szavakat, amiket talán nem kellett volna.
- Azt hittem, hogy te kedves vagy. De látom tévedtem. Még nem akartam el mondani nektek, mert nem álltam készen erre. Túl sok minden történik velünk. Meghaltak a szüleink, ezek szerint a nomád vámpírok minket üldöznek. ÉN MEG HALDOKLOM!
Sikítottam és kapkodtam a levegőt. Érezni lehetett a döbbenetet. Egyedül a szüleim és a Doki tudta és Beth. Hiszen ő látta előre. De most már mindenki tudja. Hála Edwardnak meg a nagy szájának.
- Mi az, hogy haldokolsz?
Suttogott döbbenten Hayden. Én meg ordítani kezdtem, de már így is alig kaptam levegőt.
- MIT NEM ÉRTETEK AZON, HOGY HALDOKLOM. OLYAN BETEGSÉGEM VAN AMIRŐL KIBASZOTTUL NEM HALLOTTAK!!!
Aztán felsikoltottam és térdre estem. Carlisle azonnal mellettem termett úgy hogy észre se vettem, de ezzel nem tudtam foglalkozni. Fájt mindenem és egyik végtagomat sem éreztem. Sikoltottam a fájdalomtól és a tehetetlenségtől. Carlisle felkapott és bevitt abba a szobába ahol azt hittem, hogy tegnap voltam. Valamire rákötött és én elveszítettem az eszméletemet. Csak a sötétség. Ez volt minden.
Carlisle szemszöge:
Mikor láttam, hogy valami nem stimmel Sam-mel pont akkor sikoltott fel és esett térdre. Azonnal ott termettem és felkaptam majd bevittem a szobába. Rákötöttem a gépekre és nyugtatót adtam be neki és fájdalom csillapítót. Majd lassan álomba szenderült. Megijedtem bevallom őszintén. Még soha nem találkoztam ilyen betegséggel és nem akarom, hogy meghalljon, mert nagyon a szívemhez nőtt ez a lány. Ráadásul Edward ük unoka húga. Segítenem kell neki. Hiszen ő sem akar meghalni. Nem tudom mit kéne tennem, de valahogy ki fogom deríteni. Még néztem egy ideig, ahogyan kisimult az arca és békésen aludt. Minden rendben volt. Most még. Beth azt mondta, hogy már nincs hátra fél éve. Nekem meg egyre jobban kezd fogyni az időm, hogy mit is tehetnék. Meg kell mentenem. Határoztam el. Elvégeztem néhány tesztet és láttam, hogy az állapota romlott. Nem kevesebb, mint 4 hónapja van hátra és a szervezete is felmondja a szolgálatot. Ráadásul még ez az autó baleset is rá tesz egy lapáttal. Ki simítottam egy tincset az arcából majd adtam egy puszit az arcára és hagytam had pihenjen. Lesétáltam a nappaliba ahol a többiek egyszerre ugrottak fel és kezdtek követelőzni, hogy mondjam meg, hogy mi történt. Kivételt képez Esme, Beth és Edward. Ők egymás mellett ültek és csak néztek maguk elé. Tudtam, hogy Esme már a lánya ként tekint Samre és fél, hogy most el fogja veszíteni. Edward magát hibáztatja, mert ha nem fenyegette volna meg ezzel, hogy elmegy akkor nyílván nem lett volna rohama. Edward mindig ilyen volt. Mindig mindenért magát hibáztatta. Beth pedig szerintem tudja, hogy jól van. De ő sem tudja, hogy mit kéne tennünk.
- Elég legyen.
Szóltam kicsit keményebben mire mindenki döbbenten nézett rám. Nem szoktak hozzá, hogy ilyen legyek. De könyörgöm. Ha egyszerre beszélnek, ezzel nem tudok mit kezdeni, mert vámpír létemre is nehezen értem meg.
- Szívem, hogy van?
Kérdezte Esme és hozzám bújt. Sóhajtottam egyet majd mindenkinek intettem, hogy üljenek le. Szót fogadtak.
- Az állapota sokat romlott, de még nincs életveszélyben. Viszont mindig kell, hogy legyen mellette valaki, mert nem tudhatom, hogy mikor van egy újabb rohama. Ám ha van is, akkor fájdalom csillapítót és nyugtatót kell neki beadni. Mint már Beth említette eddig 6 hónapja volt hátra. Most már csak 4 hónapja van és a szervezete is felmondja a szolgálatot. Fáradtabb lesz, kevesebbet fog enni és inni is. A szervezete ez által fel fog borulni. Viszont ő élni akar. És elhatároztam, hogy meg fogom menteni. Kerüljön is bármibe, és ha akartok, akkor ti is segíthettek nekem.
Egyszerre ugrottak fel és kiabáltak.
- MÉG SZÉP, HOGY SEGÍTÜNK!
Ezen jót mosolyogtam majd vadászatra hivatkozva elmentem. Muszáj volt innom most már.
Samantha szemszöge:
Furcsa érzés fogott el. Mintha valami kiállna a karomból és ez a rohadt idegesítő csipog is a fülemben van. Komolyan, ha valaki nem hallgattatja, el leütöm. Legyen akárki vagy akármi. Hát, ha a helyzet úgy kívánja. Gondolkodtam magamban és leütöttem amerről sejtettem. Jó nagy csattanással a tudtomra adta, hogy ő bizony feladja és befogja, és nem csipog. Végre csönd. De csak pár percre, mert kivágódott az ajtó én meg nem nyitottam ki a szememet. Lassan felültem és meg néztem, hogy mit is tettem tönkre. Mikor rájöttem, hogy ez nézte az életjeleimet kicsit elszégyelltem magam, de könyörgöm idegesített ez az állandó sípolás. Carlisle felé fordultam.
- Ki fizetem.
Rötyögtem fel mire követték a példámat és ők is jó hangosan felnevettek.
- Az első szava.
Röhögött ismét Emmett mire a többiek jót kuncogtak rajta. Én pedig lassan kikászálódtam az ágyból és elment a fürdő szobába, mert hívott a természet. Mikor végeztem és kezet mostam vissza mentem a szobámba és felöltöztem. Úgy tűnik Beth már ki is készítette a ruhámat. Pár percre eljátszottam a gondolattal, hogy még is valami mást veszek fel.
- NE MERÉSZELD!
Kiabált fel nekem Alice és Beth. Azt még értem, hogy Beth miért, na de, hogy Alice miért? Azt nem 'tom. Felvettem egy farmer nadrágot hozzá egy fehér atlétát arra rá pedig egy szürke kardigánt, ami a térdhajlatomig leért. A hajamat lófarokba kötöttem és mezítláb lementem. A nappaliban mindenki ott ült. Lassan letelepedtem Esme és Carlisle mellé. Jó távol mindenkitől. Nem mertem a szemükbe nézni. Egy részt dühös voltam Edwardra, amiért kényszerített, hogy áruljam el. Másodszor pedig nem mertem a többiek szemébe nézni, hogy mennyire utálhatnak is engem most azért, mert nem mondtam el nekik, hogy haldoklom. Na meg a harmadik ok azért, mert féltem szembe nézni Hayden-nel.
- Adnál egy kis magyarázatot?
Kérdezte Hayden mire felemeltem a tekintetemet, de akkor is csak az asztallapot tüntettem ki a figyelmemmel.
- Az a helyzet, hogy soha nem beszéltem erről senkinek sem. Egyedül a szüleim tudták és az orvosom, na meg Beth.
- Bassza meg kifejtenéd bővebben is?
Csattant fel Hayden mire morgásokat is hallottam erre pedig felkaptam a fejemet.
- Bazd meg te! Hogy magyarázzam el, hogy van egy olyan betegségem, amit nem ismernek, és nem lehet gyógyítani?
Csattantam most én fel mire Hayden felpattant és járkálni kezdett.
- Sajnálom oké? Csak...csak....a picsába is nem akarlak elveszíteni érted már? Bassza meg kurva fontos vagy a számomra érted már?
Kérdezte egy szuszra mire én értetlenül néztem rá.
- Bazd meg akkor mondhattad volna nekem hamarabb is, de akkor sem tudok mit tenni!
Sipítottam majd lassan felálltam.
- Nyugalom.
Mondta nekem, Jer mire rá néztem.
- Ne - merj - nyugtatni!
Sziszegtem mire még jobban nyugtatott és addig, míg le nem nyugodtam majd visszaültem a helyemre.
- Most jobb?
Kérdezte mire rá megforgattam a szememet.
- Oké! Most én jövök. Még is mik vagytok és kik vagytok?
Kérdeztem, mert ki mentem a fejemből. Pedig tudom, hogy mondtak valami ami V-vel kezdődik.
- Ööö... vámpírok vagyunk....
- Ja, tényleg.
Vágtam Carlisle szavába mire mosolyogva folytatta, míg én szájon vágtam magam és pofátlanul hallgattam.
- ...és amíg te "pihentél" addig mi kiderítettük, hogy rokoni kapcsolatban álltok egymással....
- Kifejtenéd bővebben is?
Vágtam megint a szavába mire rám nézett én meg bocsánat kérően rá néztem.
- Fogd már be pár percre Sam szívem!
Szólt rám Beth mire elkuncogták magukat a többiek. Hayden pedig megeresztett egy mosolyt.
- Oksi!
Tettem látványosan lakatot a számra.
- Na, szóval ott tartottam, hogy rokoni kapcsolatban vagytok és...
- Lényeg?
Kérdeztem pofátlanul, mert már nem bírtam magammal. Carlisle úgy tűnik rájött, mert elnevette magát és felsóhajtott.
- A lényeg, hogy Te Edward ük unoka húga vagy, míg Beth Alice-nek, Brook Rosalie-nak. Hayden Emmett ük unoka öccse, Jeremy pedig Jasper-é.
Mosolygott rám Carlisle mire nekem leesett az állam.
- És még az elején tetszettél!
Suttogtam magam elé Edwardra célozva mire úgy tűnik csak a Cullen család hallotta meg. Döbbenten néztek rám mire Hayden megszólalt.
- Mi van? Én nem hallottam!
- Nem vagy egyedül.
Szólalt meg Jeremy. Majd követte Beth és Brook is.
- Semmi nem fontos!
Vágtam rá túl gyorsan mire Hayden felpattant és ki viharzott én meg utána kiabáltam.
- Hülye barom!
Hayden mielőtt kilépett volna fenyegetően vissza fordult.
- Mit mertél mondani Samantha?
Ajjaj. Csak akkor szokta a teljes nevemet használni, ha tényleg dühös rám. És most ezt szavakkal sem lehet elmondani.
- Jer? Mutasd meg, hogy mennyire dühös.
Jeremy hitetlenkedve nézett rám majd megvonta vállát és hirtelen mérhetetlen düh fogott el majd tehetetlenség, szerelem és féltés. Dea düh és a szerelem nagyobb volt a többinél.
- Süket vagy?
Csattant fel Hayden mire én is még jobban dühös lettem.
- És te? Azt mondtam ismétlem, hogy: "Hülye barom!"
Vigyorogtam rá mire megindult felém én meg felé. Majd hirtelen mikor oda ért elém megállt.
- Vond vissza!
- Nem!
Vágtam rá egyből mire még közelebb ért az orrunk meg már összeért.
- Vond - vissza!
Tagolta nekem mire én hirtelen használtam a képességemet.
- "Csókolj meg!"
Hayden hirtelen megcsókolt én pedig viszonoztam. Azt hittem, hogy ott helyben elolvadok. Ezt még jó hosszú ideig is folytattam volna ha Hayden hirtelen nem tol el magától. Kifulladva és rengeteg vággyal a szemében nézett rám.
- Ez mi volt?
Kérdezte rekedtes hangon mire meg ráztam a fejemet.
- Egy...egy óriási hiba. Sajnálom Hayden.
Hajtottam le a fejemet mire az állam alá nyúlt és a szemembe nézett.
- Semmi baj. Én sajnálom, hogy hagytam magam. Tényleg nem kellett volna.
Mondta nekem mire kések ezreit éreztem a szívembe nyilallni. Nem értettem. Azt hittem, hogy ő is akarja. De látom tévedtem. De jobb későn, mint soha. Legalább nem sérült meg senki sem. Vagy is, hogy igen még is csak sérültünk, de hát nem annyira, hogy ne tudjunk felállni innen is. Csak bólintottam és kimentem egyenesen a házunkba. De mikor oda értem nem akartam bemenni. Helyette az erdőbe mentem és nézelődtem, bóklásztam. Találtam egy gyönyörű virágot is. Majd tovább sétáltam addig, amíg nem találtam egy bazi nagy tavat.(Csak én találtam ki. Szerintem Forks-ban nincs olyan!!! Szerk.) Volt ott egy stég is. Rá léptem és a végéig mentem majd leültem. Hét ágra sütött a nap. Ez olyan ritka volt, mint a fehér holló ezért levettem a felsőmet és egy szál melltartóban ültem ott és napoztam. A lábamat pedig a vízbe lógattam. A képességeimet kikapcsoltam, mert úgy gondoltam, hogy most úgy sem lesz ezekre szükségem. Csak gondolkodtam és gondolkodtam. Nem értettem, hogy Hayden miért csinálta ezt, de azt hiszem, azt sem tudom, hogy én miért csináltam ezt. Talán, mert tényleg szeretem őt, de nem úgy, mint egy testvért vagy egy barátot. Azt hiszem én....
- Khöm...Bocsi talán zavarok?
Kérdezett meg egy cinikus hang mire oda kaptam a fejemet. Hayden. Ha ő ilyen, akkor én olyan.
- Igen zavarsz te nagy melák.
Mutattam rá a nyilván való tényre mire gúnyosan felnevetett. Leült mellém és csak nézett.
- Jól felvágták a nyelvedet.
Kérdőn néztem rá mire neki még szélesebb lett a vigyora.
- Mintha nem tudnád, te...
- Á-á-á! Vigyázz a szádra Samantha.
Lehet, hogy kislányos dolog, de kinyújtottam rá a nyelvemet. Erre jó hangosan felröhögött.
- Ha még egyszer kinyújtod, Isten bizony bekapom, és addig nem engedem el, amíg levegőért nem kapkodsz.
Hitetlenkedve néztem rá. De tudtam, hogy úgy sem merné meg. Hiszen hahó, az előbb csókolóztunk és ellökött magától. Százból hány százalék az esélye, hogy tényleg meg teszi? Ezért vállat vontam és tényleg kinyújtottam. Hayden felnevetett majd egy hirtelen mozdulattal a hátamra döntött ő pedig a lábam közé helyezkedett. Felnyögtem mikor az érzékeny pontomhoz nyúlt. El akartam kapni a kezét, de mind a kettőt a fejem fölé szorította a sajátjával. Majd csak egyetlen egy ördögi mosoly és már is a számon volt az ő szája. Valami viszont akkor sem volt stimmel. Az előbb csókolóztam vele és akkor nem így csókolt. De magam sem értem. Visszacsókoltam és nem volt rossz. Egyre durvábban csókolóztunk, ami nagyon tetszett. Ezek szerint százból százat kap. Hirtelen abbahagyta az édes kínzásomat én meg levegőért kapkodtam. Ahogyan ő is. Majd a nyakamra tapadt és egészen a mellemig csókolt. Kicsit hangosabb nyögtem fel a kelleténél ezért összeszorítottam a számat, de úgy látszik Hayden-t ez zavarta, megint megérintette azt a pontomat nekem pedig egy nyögés és egy sóhaj szakadt fel a torkomból. Hayden lecsapott az ajkaimra és finomat harapdálni kezdte. Én sem voltam rest és vissza is adtam neki. Ám ekkor hallottunk valamit a bokorban. Nekem még mindig nem volt bekapcsolva képességem, de nem is nagyon érdekelt. Hayden ekkor felpattant és rám nézett.
- Hayden...ezt...ennek nem kellett volna meg történnie.
Suttogtam mire lehajolt és megcsókolt.
- De igen. Meg kellett.
Azzal fogta magát és elszaladt. Pont akkor ért be a fák közé mikor meg jelent Rosalie. Leült mellém és megkérdezte, hogy miért nézek ki úgy, mint akin át ment egy úthenger. Erre én csak hangosan felnevettem.
- Egy úthenger nem! De egy medve biztosan!
Kacsintottam mire Rosalie értetlenül nézett rám. Nem foglalkoztam vele. Rosalie lassan a hátára vett és beszáguldottunk hozzájuk. Láttam amint Emmett és Hayden tévéznek. Nem értettem, hogy, hogy lehetett ilyen gyors, de most nem ez a lényeg.
Jasper és Jeremy sakkoztak. Alice és Beth pedig valami vásárlást terveztek. Edward kint volt a konyhában Esmé-vel. Egyedül Carlisle-t és Brookot nem találtam sehol sem.
- Carlisle kórházban, míg Brook oda lent a garázsban bütyköli Emmett kocsiját.
Mosolygott rám Edward mire én is elmosolyogtam magam és bekapcsoltam a képességemet. Majd felültem a konyha pultra és néztem, hogyan segít Esmé-nek főzni.
- "Hé, Edward bácsi?"
Másztam bele a fejébe mire röhögve rám nézett én meg lepisszegtem. De a vigyort nem lehetett letörölni a képéről.
- "Tessék hugi?"
- "Azt hiszem, hogy én...."
De nem tudtam befejezni, mert Beth közbe vágott. Ezt most vagy direkt csinálta vagy tényleg nem látta. Bár az lehetetlen. Vagy is, hogy nem, mert őt is ki lehet játszani. Ha nagyon hirtelen döntöd el, hogy meg teszel, valamit akkor azt csak későn látja. Vagy nem is látja. Én pedig bazi hirtelen döntöttem el, hogy elmondom Edwardnak.
- Hmm... Isten illatok terjengenek a levegőben!
Vigyorgott Beth mire én morogva leszálltam és leültem Jeremy mellé. Rá mosolyogtam mind a két srácra mire ők visszamosolyogtak rám. Sőt vigyorogtak rám. Én meg csak megforgattam a szememet. Döntetlen lett a játék én meg halálra untam magam. Hirtelen megszólalt a csengő. Jasper Alice-t kezdte nézni míg Jeremy Beth-t. Biztos látják, hogy kijön. Esme ment és nézte meg, hogy ki az. Beszélgetés zaja szűrődött be senki nem nézett az ajtóba csak a Cullen klán. Ám mikor egy vinnyogós hang megszólalt nekem is oda kellett néznem.
- Csá Tanya!
Fintorgott Beth és Alice mire elkuncogtam magam.
- Bocsi, de nem hozzátok jöttem. Hanem Hayden-hez.
Vigyorgott rá mire Hayden értetlenül nézett.
- Ti ismeritek egymást?
Feltöltötte: Selena
