Cullenék húgai és öccsei - 4.fejezet

Mikor felértem elgondolkodtam, hogy fel akarok öltözni és egyszerre két személy is meg jelent az ajtóban. Beth és Alice. Rájuk mosolyogtam ők pedig segítettek fel öltözni. Sokat sajnos nem beszélgettem velük, mert nem tudtam. Azt hiszem, hogy most nagyon csalódtam magamban. Hogy lehettem ekkora hülye? Hogy vághattam ilyeneket Hayden fejéhez? Jóvá kell tennem.

Gondolkodtam magamban. Mikor meg láttam, hogy mi a francot adtak rám dühösen néztem rájuk, mire ők boci szemekkel néztek rám én meg ugyan kicsit ingerülten, de bólintottam. Hiszen a gondolataik üvöltöttek, hogy remélik, ebben maradok. Egy fehér szoknya volt rajtam és egy égkék színű topp. És egy fekete magas talpú papucs. A haja meg fel volt tűzve. Halvány smink volt rajtam. Mikor felöltöztettek ki mentem a házból, de előtte meg köszöntem mindenkinek mindent.

- Öhm...Sam?

Kérdezte bátortalanul Carlisle mire oda fordultam.

- Tessék Doki?

Mosolyogtam rá mire az arca megkönnyebbült volt és visszamosolygott.

- Nos, csak azt akartam mondani, hogy gyönyörű vagy és, hogy ha később át jönnél, mert akkor még meg vizsgálnálak.

Mondta Carlisle mire mosolyogtam, de hiába próbáltam benézni a fejükbe nem ment. Mert mindenki marhára-másra gondolt. Fogtam magam és haza mentem. Mikor benyitottam nem volt bent senki. Ezért felmentem az emeletre és mikor már benyitottam volna a szobámba akkor jött ki két páros nevetgélve és kicsit ziláltan. Hayden és egy vad idegen csaj. A csaj végig mért és lenézett. Hayden meg szó nélkül állt. Forgott velem a világ ezért köszöntem és bementem a szobámba. Kulcsra zártam és bekuporodtam a sarokba. Majd hangtalanul zokogtam.

Hayden szemszöge:

Nagyon megijedtem mikor Sam összeesett. Féltettem. Kurvára féltettem és nem akartam, hogy más legyen vele. Nem akartam, hogy más vegye a karjaiba. Ezért oda álltam, Jer mellé ő pedig egy szót sem szólt csak oda nyújtotta nekem őt. Én pedig felvettem nagyon óvatosan a karjaimba mintha összeroppanthatnám egy óvatlan mozdulatommal. Ami igaz is. Bármikor meg tudnám ölni ha, akarnám. De nem tudom és nem is akarom. Ám ha ő nem lenne, ezen a világon követném őt a túlvilágra is, mert nélküle nincs élet. Nem lenne értelme az életemnek. A létezésemnek. Ám fájt, hogy Sam így viselkedik velem. Máskor is nevettem, már ki de soha nem reagált még így. Mondjuk megértem. Hiszen, most haltak meg a szülei és nem éppen könnyű ezt feldolgozni én meg kinevetem, de könyörgöm. Mikor kiugrott az ágyból felszisszent, de én tartottam a maszkomat, de legszívesebben mellé ugrottam volna. De nem tettem. Ő lement én meg gondolkodtam. Nem tudom meddig feküdtem ott, de felkeltem és úgy döntöttem haza megyek. Lementem a lépcsőn és mellette kellett, hogy elmenjek. De mikor elmentem mellette dühösen néztem rá. Ő pedig sok fájdalommal a szemében és szomorúsággal. Majd lehajtotta a fejét. Mikor haza értem bementem a szobámba ám mielőtt még rávetődtem volna megszólalt a csengő. Letrappoltam és kinyitottam az ajtót. Egy dögös buksza állt az ajtóban. De soha nem lesz dögösebb, mint Sam.

- Miben segíthetek szép hölgy?

Kérdeztem mosolyogva mire a lány fülig pirult majd kacéran mosolyogni kezdett.

- Szia, a nevem Tánya! Tudod a tanárnő azt mondta mivel nem voltál suliban. Akarom mondani, hogy nem voltatok ezért elküldette velem a matek leckét.

Kacsintott én meg beinvitáltam. Felmentünk a szobámba és elővettem a matekot, hogy bejelöljem. Mikor készen lettünk hirtelen megcsókolt én meg viszonoztam. Az ingemet gombolta én meg próbáltam meg állítani, de hajthatatlan volt. Jég hideg volt és furcsa, de hasonlított Cullen-ékre. Ám ekkor az ajtó csapódás mentett meg.

- Jobb lesz, ha most mész.

Mondtam neki mire kicsit legörbült a szája, de megint mosolyra húzta. Mikor éppen felálltunk mesélt nekem egy szőke nős viccet, amin nagyot nevettem. Persze csak tettem, mert ezer éves volt és jó gagyi. Ám mikor kiléptünk a szobámból megláttam Samet. A döbbenet ki ült az arcára észrevettem, hogy Selena lenézte és legszívesebben felrúgtam volna a csajt. De nem tehettem. Sam csak köszönt és falfehér arccal bement a szobájába. Majd hallottam, hogy kulcsra zárja az ajtaját. Lekísértem Selena-t és elköszöntem. Majd visszamentem a szobámba. Ám ekkor nagy csattanást hallottam és egy fájdalmas sikolyt. Azonnal átrohantam Samhez, de az ajtó zárva volt. Hallottam, ahogyan szipog és szitkozódik. Egyszer már betörtem az ajtót, de akkor meglepő látvány tárult elém.

Éppen lent voltam a konyhában és sajnos rám hárult a főzés. Már lassan egy órája szenvedtem meg minden mikor belépett Sam. Nagyon vigyorgott mikor meglátott és odajött adni nekem két puszit.  Nem mondtam, de meglepődtem ezen is.

- Látom nem boldogul a konyhatündérem.

Incselkedett mire vágtam egy fintort. De aztán segített nekem. Észrevettem, hogy kicsit fáradt és ezért nem tudta fel verni a tojást. Mögé álltam és segítettem neki. A kezemet a kezére raktam és a férfiasságom sajnos oda ért a fenekéhez. Amitől kicsit megmerevedett, de aztán elengedte magát Sam.  Közben jókat nevettünk. Ám mikor megéreztem azt a kellemes vanília illatát nem bírtam tovább és belecsókoltam a nyakába. Sam még jobban tartotta a nyakát én pedig már a csípőjét fogtam. A férfiasságom életre kelt és nem bírt magával. Ágaskodni kezdett. Sam felnyögött mikor megérezte, hogy mennyire szűk lett a nadrágom ám ő fel lejáratta a fenekét, amin én nyögtem fel. Közben a nyelvemmel izgattam a nyakát. Majd hirtelen a konyha pulton ült és a lábát a derekam köré csavarta én így be tudtam állni a lába közé és neki nyomtam a férfiasságomat. Amitől hangosabban nyögött fel. Heves csók csatába kezdtünk, amibe a nyelvünk is betársult. A nyelveink később lassú táncba kezdtek majd egymást hergelve simogatni kezdetük a másik testét. Ám hirtelen észbe kapva Sam leugrott a konyha pultról és felszaladt a szobájába. Én meg leforrázva álltam ott álló farokkal. Kicsit ciki volt. De mikor lenyugodtam már nem volt sok dolgom csak a sütőbe kellett tennem a kaját. Maximum 15 perce lehettem egyedül a konyhában mikor hallottam egy erőtlen nyögést. Felmentem Sam szobájához és tovább hallgattam a hangot. Nagyon ismerős volt nekem ez a hang.  Egyre hangosabb lett és hirtelen egy sikoly is társult hozzá és a nevemet sikoltotta. Mikor betörtem az ajtót, mert azt hittem baj van. Ledöbbentem. Sam az ágyon fekve és az egyik keze eltűnt a nadrágjába. Ő pedig pihegett kipirult arccal. Mikor meglátott ledöbbent és azonnal kiabálni kezdett.

- Azonnal tűnj el a szobámból.

Én pedig az ajtót felvéve visszatettem a helyére majd bementem a szobámba. Majd lefeküdtem és visszajátszottam a konyhában történteket, és ami Sam szobájában történt. Az én nevemet suttogta. Mosolyodtam el. Ez valahogy nagyon is tetszett nekem, mert mióta meg láttam az óta belé vagyok esve.

Mikor az emlék véget ért megint elmosolyogtam magam. Halkan bekopogtam Samhez, de nem jött válasz. Megint és megint bekopogtattam. Egy re jobban idegesebb lettem mikor leszartam és betörtem az ajtót. Mikor megláttam Sam-t a földön összekuporodva azonnal odaszaladtam, de mikor megpróbáltam felemelni megint zokogni kezdett. Megint megpróbáltam felvenni, de most nem nyúltam a vállához ő pedig most nem sírt.

- "Biztos ez volt a baj. Megszoríthattam. Francba, de nagy barom vagyok!"

Korholtam magam gondolatban mire Sam rám szólt.

- Nem a te hibád. Az enyém. Ha most nem álltam volna székre nem estem volna le.

Motyogta én pedig kicsit szigorúbban szólt ram.

- Még is miért álltál fel te arra a rohadt székre?

Kérdezte most már dühösen mire Sam megint sírni kezdett. Bakker. De barom vagyok.

- Sajnálom. Hayben neb akartam bunkó lebni.

Szipogott szegénykém. Biztos eldugult az orra, mert semmit nem értettem. Adtam neki egy zsepit mire kifújta az orrát én meg jót mosolyogtam rajta. Lefektettem és leguggoltam az ágy mellé, de elmondta, hogy mit is szeretne. Ezért mögé feküdtem és belecsókoltam a nyakába. Halkan felsóhajtott.

- Sam? Nem érettem, hogy mit mondtál az előbb.

Motyogtam a nyakába mire Sam picit hátra nézett egyenesen a szemembe.

- Sajnálom. Hayden nem akartam bunkó lenni.

Motyogta mire adtam egy csókot az arcára, ami kicsit közelebb volt a szájához és tovább tartott, mint amit egy sima barát ad a másiknak.

- Io non sono arrabbiato con te Sam. Voi sapete, che i grandi ti amo. (Nem haragszom Sam. Tudod, hogy nagyon szeretlek)*

Mosolyogtam rá mire visszamosolygott.

- Me, anche voi. (Én is téged)*

- Sonno quelle belle miele. ( Aludj szépeket édesem)*

Ezt ugyan már nem hallotta, mert el aludt, de azért titkon reméltem, hogy még is. Azzal beszívtam a nyugtató vanília illatát és elaludtam én is. 

Feltöltötte: Selena